  |
Hajónapló
  
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
A jövő vállalatai hontalanok lesznek
|
 
Kenichi Ohmae. Ursula Schwarz, Manager Magazin, 2006. december.
A hárompólusú világgazdasági modell, az Észak Amerika, Nyugat-Európa és Japán hegemóniájára épülő triád kiötlője most teljesen átalakuló globális gazdaságot prognosztizál. Új játékosok és új szabályok következnek.
manager magazin: Legyen egy kicsit bátor és mondja el nekünk, milyen lesz a világ tíz év múlva!
Kenichi Ohmae: Ehhez nem kell különösebb bátorság, a gazdasági trendek egyértelműek. Azt jelzik, hogy a világ teljesen megváltozik. Amit manapság globalizációnak hívunk, az csak egy jövendőbeli gazdasági forradalom elővágása. A forradalomnak egy fontos része lesz az, ami az országokkal és a régiókkal történik, és egyelőre alig valaki vette észre.
mm: Például?
K.O.: Nézze például a zakóm márkáját!
mm: Hugo Boss.
K.O.: De nem Metzingenben varrták (a Hugo Boss németországi üzemében. A szerk.), hanem Izmir környékén, Törökországban, ahol a cég egy 3000 embert foglalkoztató egységet működtet. A tisztán török vezetőség német pontossággal és japán menedzsment-módszerekkel dolgozik. Ilyen kiválóan szervezett vállalatot még sohasem láttam.
mm: Csak az a baj, hogy ez a 3000 munkahely ugye nem Németországban van… (A beszélgetést a német manager magazin munkatársa készítette. A szerk.)
K.O.: Ez helytelen nézet. Törökország népessége belátható időn belül 100 millió fölé emelkedik. A törökök közülük sokan széles körű kapcsolatokat ápolnak Németországgal, az egykori vendégmunkások például beszélnek németül és kedvelik a német termékeket is. Egy gigantikus és a német cégek számára vonzó piac fejlődik. Abban is biztos vagyok, hogy Törökországból második Japán lesz. Nem a szegény anatóliai térségről beszélek, hanem az ország nyugati feléről, ahol a gazdaság fejlődik, a nagy nemzetközi cégek sorra megjelennek befektetőként.
mm: Ez a megosztottság más országokban is megfigyelhető. Brazíliában a dél virágzik, és az észak visszamaradott, Kínában a keleti partvidék növekszik hihetetlen ütemben. Ez a trend folytatódik?
K.O.: Teljes mértékben. A jövendő globális gazdaság „csírái” a jelenlegi régiókban vannak. Ezért az úgynevezett BRIC-országokon belül (az angol rövidítésből Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát jelölik ezzel a mozaikszóval – a szerk.) is különbséget kell tenni. Így nem beszélhetünk Indiáról mint egységes egészről, inkább az IT fejlesztések központjának számító államokat, Bangalore-t vagy Hyderabadot kell figyelnünk. Nem egész Oroszország fog prosperálni, sokkal inkább Délkelet-Szibéria, amely hatalmas természeti erőforrásokkal gazdálkodhat.
mm: És mi mindennek a következménye?
K.O.: A nemzetállam funkciói lecsökkennek, egyszerű politikai egység lesz belőle. A globális gazdaság nem fogad el határokat. Az internetnek köszönhetően a fogyasztók gyakorlatilag mindent a világpiacról szerezhetnek be. A pénzpiacok ráadásul ma már nagyrészt szabadok, és a vámok is eltűnnek.
mm: Álljunk meg egy szóra! Éppen nemrégiben fulladtak kudarcba a különböző vámakadályok csökkentéséről szóló tárgyalások a WTO dohai fordulóján.
K.O.: Ez kétségtelenül sajnálatos. De hosszabb távon a globalizációt nem lehet megállítani. Ez olyan biztos, mint a halál és az adók.
mm: Ön egy határok nélküli világot vázol, számos regionális növekedési centrummal. Mit jelent ez a forgatókönyv a vállalkozásoknak?
K.O.: A legtöbb cég mostanáig azért tudott csak sikeres lenni nemzetközi szinten, mert hatalmas hazai piac is segítette. Először otthon építették ki a pozícióikat, majd fokozatosan terjeszkedtek külföldön. Ezeknek a kényelmes időknek vége. A rohamléptekkel átalakuló globális gazdaságban az új termékeket mindenhol ugyanabban az időben kell piacra dobni, máskülönben a konkurencia lecsap a lehetőségre.
mm: De hogyan lehet képes egy cég mindenhol egyszerre jelen lenni? A menedzsment-kapacitások erre nem elegendőek.
K.O.: Természetesen költséges minden fontos „kulcspiacon” saját értékesítési struktúrát kiépíteni. De nem kell mindenhol fiókot nyitni, vagy leánycéget alapítani. Gyakran az is elegendő, hogy szövetségeseket keres a cég, vagy a határokon átnyúlva fúzionál más vállalatokkal.
mm: Ön „kulcspiacokról” beszél. Honnan tudhatja egy vezető, hogy melyek a legfontosabb piacai, ha állandóan újabb és újabb fejlődő régiók bukkannak fel?
K.O.: Ezek a globalizáció követelményei. Egy vállalat vezetőinek olyan piacokon is ki kell ismerniük magukat, amelyeken egyelőre még nem vetették meg a lábukat. A Hyundai koreai autógyár például Japánban működtet kutatólaboratóriumot, így pontosan tudják, hogy a japán versenytársaik mit terveznek. A jövőben azonban még az ilyen „előörsök” sem lesznek elegendőek a sikerhez. Szakítanunk kell azzal a hagyománnyal, hogy van egy központ, ahonnan a regionális vezetők, mint afféle zarándokok, kirajzanak a világ négy égtája felé.
mm: Csaknem mindegyik menedzsment-tankönyv arról értekezik, hogy milyen fontos a vállalat identitása. Hogyan fejlődhet ez az önazosság, ha már nincsen központ, a dolgozók pedig a világon szétszórva működnek?
K.O.: Ezek már a múlt ideáljai, amelyeket sajnos még az üzleti iskolákban tanítanak. Felejtse el őket! A jövő igazán jó cégei „hazátlanok” lesznek. Vegyük például a Nokia mobiltelefoncég példáját. A vezetőség teljes egészében a világpiacra összpontosít, a cég forgalmának 99 százalékát külpiacokon realizálja.
mm: A jövőben tehát a Nokiához hasonló játékosok ellenőrzik majd a világgazdaságot?
K.O.: Nem tudom megjósolni a Nokia jövőjét. De egyvalamit biztosan tudok. A gyorsan változó világban azoknak a vállalatoknak lesz a legnagyobb esélyük a sikerre, amelyek rugalmasak, és készek szakítani a hagyományos szabályokkal.
mm: Milyen szabályokra gondol?
K.O.: Gondoljon csak a kemény hierararchiákra, amelyek nagyon sok cégnél mindent áthatnak. A „főparancsnok” által irányított katonai szervezetek egy bizonyos ponton túl tétlenséghez, tehetetlenséghez vezetnek, így bizonyos veszteséghez is. A régi piramisnak le kell omlani.
mm: A vállalok előtt álló legnagyobb kihívás Kína. Csak az első félévben 11 százalékkal bővült a kínai gazdaság. Tart-e attól, hogy a túlfűtött növekedés az egész világgazdaságot magával rántja?
K.O.: Nem hiszem, hogy Kína összeomlik.
mm: Egészséges a derűlátása.
K.O.: Meggyőződésem, hogy Kína és India, de még Thaiföld és Vietnam is egyre fontosabb tényező lesz. Előfordulhat persze, hogy időnként ezek a gazdaságok visszaesnek, de egyvalami biztos. Az új globális gazdaság forgatókönyve világos és egyben „fair”, igazságos is. Most azok a szegény országok is lehetőséghez jutnak, amelyek korábban soha.
mm: Azt mondta, „fair”? Mióta igazságos a kapitalizmus?
K.O.: Az új gazdasági paradigma középpontjában az egyenlő esélyek fogalma áll. Menjünk csak vissza 100 évet az időben, a viktoriánus Angliába! Az ország ipara két ok miatt virágzott: a helyi szénkészletek mellett a növekedést a gyarmatok nyersanyagkincsének kiaknázása fűtötte. A globális gazdaságban egy ország a gyarmatok kizsákmányolása és az ásványkincsek nélkül is lehet sikeres.
mm: Igaz, ennek két feltétele is van. Először is nyitottnak kell lennie a nemzetközi befektetők előtt. Másodszor az innováció számára megfelelő klímát kell kialakítania.
K.O.: Még hozzátennék valamit. A fejletlen országok korábban nem férhettek hozzá az új technológiákhoz. Ez is megváltozott. Manapság az információk, az adatok a másodperc törtrésze alatt száguldanak a világ egyik végéből a másikba. Néhány kattintásnyira vagyunk mindentől.
mm: Ami meg nem szabadon elérhető, azt ellopják. A szabadalombitorlás vagy a technológiacsempészet problémája főként Kína és India miatt van napirenden.
K.O.: Ez valóban probléma. De nem szabad úgy alakítanunk a világot, hogy ezek az országok teljes mértékben a fejlett államok tudásától függjenek. Nézzék csak meg, mennyi kiválóan képzett orvos van Indiában. A három legjobb indiai kórházban a szívműtétek 99,7 százalékban sikeresek. Miközben Amerikában egy ilyen műtét 50 ezer dollár, ott csak 5 ezer. Nem csoda, ha Indiában valóságos iparág specializálódott a külföldiek gyógyítására.
mm: Tehát segítjük a fejlesztéseiket, és ott operáltatjuk magunkat?
K.O.: Ezt értem a „fair” fogalma alatt. A történelemben először nyílik lehetőség ezen országok előtt, hogy pénzt keressenek maguknak. Már nem a fejlesztési segélyeink teszik erőssé Indiát, hanem a tőkések pénze.
mm: A befektetők pénze azonban elsősorban az ország ipari központjaiba áramlik. A fiatal informatikusok tehát hatalmas autókkal közlekednek Bangalore-ban, vidéken pedig éheznek az emberek. Ez sok minden, csak nem fair.
K.O.: Az embereknek valóban kell, hogy legyen elegendő ennivalójuk. De egyébként mindenféle újraelosztás ellen vagyok.
mm: Mi szól ellene?
K.O.: Hadd magyarázzam el a 800 millió vidéken, tehát az iparosodástól távol élő kínai példájával. Mit gondol, mi történik, ha a kormány a gazdag városoktól beszedett adót átcsoportosítja a szegény vidéki gazdákhoz?
mm: A gazdák talán gépeket és műtrágyát tudnak venni.
K.O.: Amitől a mezőgazdasági termelékenység meredeken emelkedne, vagyis több lenne a munkanélküli. Ez a fajta újraelosztás azt jelentené, hogy rövid idő alatt 250 millió kínainak semmilyen munkája nem lenne. Csak akkor segítünk az embereken, ha a kormány az oktatásba fektet több pénzt.
mm: A beszélgetés végén pillantsunk vissza egy kicsit. Ön 1985-ben a nagy sikert aratott könyvében, amit A triád hatalma címmel jelentetett meg, azt állította, hogy Amerika, Japán és Európa hármasa adja a világgazdaság fejlődésének magját.
K.O.: Az álláspont akkor helyénvaló volt.
mm: És ma…?
K.O.: A triád dominanciája már a múlté. A világ ma sokkal inkább egy olyan kirakós játékhoz hasonlít, amely sok különálló kavicsból áll. Ezzel nem azt mondom, hogy Amerikának, Európának és Japánnak már nincs jövője. Ha betartják az új világ szabályait, akkor fontos szerepet játszhatnak a jövő globális gazdaságában is.
Ursula Schwarz
Kenichi Ohmae
A jóstehetség: Cégvezetők és politikusok világszerte nagyra értékelik Kenichi Ohmae tanácsait a stratégiák és a szervezetfejlesztés terén. Elemzései brilliánsak, jóslatai néha bátrak – de mindig helyesek. A McKinsey tanácsadó cég egykori alkalmazottja 1985-ben lett híres, amikor a triádok hatalmáról írt könyvében Amerika, Japán, valamint Európa gazdasági felsőbbrendűségét hirdette meg. 1994-ben az Economist a világ öt menedzsment-gurujának egyikévé választotta.
A mozgalmár: Ohmae alapítója volt a „Reform of Heisei” társadalmi-politikai mozgalomnak, amelyet civilek hoztak létre 1992-ben, Japán politikai és kormányzati rendszerének alapvető megreformálása céljából.
Világcsavargó: Ohmae időrő időre nyakába veszi a világot és otthagyja könyvekkel teli irodáját (neki magának 140 opusza jelent meg különböző nyelveken). Külföldi útjai alkalmával leginkább előadásokat tart, vagy a kínai outsourcing cégét látogatja meg.
Üzleti guru: Érdekesség, hogy Ohmae a doktorátusát valójában atomtudósként szerezte, egykor közreműködött egy úgynevezett gyors tenyészreaktor kifejlesztésében Japánban. Leginkább azonban a közgazdaságtan érdekli. Legújabb könyve most jelent meg angolul és németül, „Mi jön a globalizáció után?” címmel.
Ursula Schwarz
A jövő vállalatai hontalanok lesznek. Kenichi Ohmae., Manager Magazin, 2006. december.
|
|
|
